1. rész

Pom-pom edzés

-Gyere már, elkésünk az edzésről! - kiabálta Clare  már a suli folyósólyának végéről! Alig bírtam ezt az őrült rohanást, ezért megálltam egy pillanatra lihegni.... de nem volt időm, mivel majdnem elkéstünk! Futottam tovább Clare után. Végre megláttuk a tornaterem ajtaját!! A miénk volt a legnagyobb a városban, mert a kosárcsapatnak is kellett hely!

-Gyorsan, igyekezz Flora! - ráncigált tovább az öltözőkhöz. 

-Nyugi, még van 10 percünk! - magyaráztam zihálva.

-Jó, de azt mondták az új edző nagyon szigorú! Siessünk!

Villámgyorsan átöltöztünk a pom-pom ruhánkba. 

Nagyon szeretem ezt a ruhát, de az új edző nő az előző ismerkedő órán világosan kijelentette, hogy le fogja cseréltetni, mert neki nem tetszik! Nekem meg ő nem tetszik!!! Amíg ezeken gondolkoztam, eléggé elment az idő. Kisiettünk a többiekhez a tornaterembe! 

-Én izgulok! És te? - súgta Clare a fülembe.

-Miért izgulsz? - kérdeztem, de mire választ kaptam volna, bejött az a nő, Anne. 

-Sorakozó! - ordította el magát. - Én Anne vagyok, az új edzőtök! Egyszerűek a szabályaim! Első, hogy mindig kemény munkát várok el! Második, fegyelmezett magatartás! Harmadik, megnyerni az idei Szuper Pom-pom Atlétikai Versenyt!! Érthető vagyok?- kérdezte kicsit  mogorván.

- Igen, Miss Anne!! - kántálta az egész csapat!

- Akkor most bemutatjátok nekem hogy mit tudtok! - mondta. - Amit alapjáraton elvárok az a spárga! Jobb lábbal, bal lábbal és a terpeszspárga!  Na gyerünk, szép sorjában!

* 3 órával később *

Végre hazaértem! Azt hittem soha nem lesz vége a pom-pom edzésnek! A lábiam leszakadnak, szédülök és azt hiszem éhen haltam! Lemegyek a konyhába valami kajáért. 

Miközben kirámoltam a hűtőt, felcsörrent a telefonom. Gyorsan futás az emeletre. Clare! Ki más.

- Ó, szia Flo nem akarlak zavarni, csak felhívtalak hogy élsz-e még? - nevette el magát.

-Hát, éhes már nem vagyok, de szerintem holnapra meg se tudok mozdulni az izomláztól!

-Haha, nekem mondod? Csoda hogy hazaértem. Még jó hogy a legjobb barátnőm is átéli ezeket a rém pom-pom edzéseket! - mondta.

-Kösz, én is szeretlek! - nevettem.

-Hallgatunk One Directiont? Átmegyek, egy perc és ott vagyok! Puszi!

Lerakta. Meg se várta a válaszom, de úgyis igen lett volna, és ezt ő is tudta! Felálltam az ágyamról. Megfordultam, és ránéztem a 1D posztereimre. Egy álom lenne velük találkozni. Főleg Niallel! Tudtam hogy reménytelen ábrándokat kergetek, de mindig arra gondoltam, milyen lenne vele találkozni. Mit mondanék, mi lenne az első szavam életem szerelméhez? 

Egyszerre felugrottam és sikítottam, úgy megijesztett Clare kopogása. Lementem a bejárati ajtóhoz, és kinyitottam. 

-Szia Flo! - ugrott a nyakamba az én leges-legjobb barátnőm. - Mizujs? - kérdezte.

-Semmi, vártalak. - mosolyodtam el.

-Ja, azért sikítottál... Flo tudod hogy nem fogsz vele találkozni! - rángatott. 

Mindig is így gondolta.. nem hitt a sorsban! De én nem törődtem tulságosan vele!

-Na, akkor megyünk 1D-t hallgatni? - tereltem el a szót.

-Hát persze! De... - habakozott, de nem engedtem befejezni, megfogtam a kezeit és futottunk az emeletre.