2. rész

Tündérlak

Miközben zenét hallgattunk, keresgéltünk a neten a fiúk után! Louisról videókat, Hazzáról képeket, Zaynről és Liamről blogokat néztünk meg.

- Niallról nem néztünk még semmit... - szólalt meg Clare.

- Ne, inkább ne! - vágtam rá.

Fájt, hogy látom képeken, de a való életbe lehet hogy soha nem találkozok vele... Felálltam a székemből és odamentem az ágyamhoz ahol a cicám feküdt, Berci! Ő volt a világ legbűbájosabb cicája!

 

Megsimogattam és megpuszilgattam. Nagyon szeretem, fél éves lesz jövő héten! A tengerkék szemeit figyeltem. Ekkor Clare megtörte a csendet.

- Flo, tudom hogy szeretnél vele találkozni, de nem lehetsz mindig szomorú ha rá gondolsz. Én is nagyon szeretem Liamet! Mégis téged valahogy jobban megvisel ez a One Direction dolog. Tudod hogy én is egy ábrándozó szingli 1D fan vagyok, de ismerd el, lehet hogy soha nem fogunk velük találkozni... szomorú, de ez a valóság! - mondta végig a szemembe nézve.

-Higgy már a sorsban!!! - kiabáltam rá. - Nekem tudod mekkora vágyam velük találkozni! És ez az álom örök, nem úgy mind neked! - mondtam talán kicsit gorombán.

- Nekem is örök vágyam... - könnyes lett a tekintete. - De Flo, tudod hogy nem álmodozhatsz örökké! 

- Tudom.... - 180 fokos fordulatot vettem, és ránéztem a posztereimre. Alig volt pár. Ránéztem Niallra, és a kéken ragyogó szemeire... nyeltem egy nagyot, és visszafordultam Clarehez. Engem figyelt, mit lépek most. Nem gondolkodtam, odamentem hozzá és megöleltem. Ő is tudta, hogy ezzel elfelejtjük az előbbi kis incidensünket.

- Kérsz forrócsokit? - tettem fel nevetve a váratlan kérdést.

- Hát persze! - jött a válasz egy szelíd mosollyal.

* 5 órával később *

Már megfürödtem, fogatmostam és Berci is megvacsorázott. Mit kell még csinálnom? - tanakodtam magamban, miközben az étkezőban ültem. Ők tévéztek a nappaliban. Elindultam a konyhába valami vacsiért. 

- Szia Flora, te itt? Azt hittem már alszol. - jött ki apu táncolva.

- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem a röhögéstől vörösen. Olyan viccesen csinálta!

- Táncolok! Miért, nem táncolhatok a saját házamban? - mosolygott rám. - És te?

- Valami kaja után kutatok. - majd elindultam a hűtő fele, de elkapta a kezem, és elkezdtünk tangózni, vagy valami olyasmit csináltunk! Megpörgetett, és én csak nevettem. Nagyon szerettem apát, mindig megnevettetett! Akár milyen kedvem volt, ő odajött, és addig hülyültünk, amíg csak tudtunk! Ilyenkor minden gondomat, bánatomat és álmomat elfelejtettem.

- Jól van most már nyomás aludni! Viszek egy tál müzlit az ágyadba, de csakk akkor ha futsz, mert utolérleeek! - kiabálta utánam de én már futottam a szobámba!

Benyitottam, és lekapcsoltam minden villanyt, kivéve a fali égősoromat... az minden este égett, olyan barátságos és lágy hangulatot adott a szobámnak. 

- Kop-kop.. bejöhetek ebbe a kis tündérlakba?

- Attól függ ki az! - mosolyodtam el.

- Egy tündérapuka, aki ételt hoz a kislányának!

- Hát,.... - haboztam - de csak mert szeretlek! - igazából nem pártoltam ha a szobámban járkál egy fiú !

- Jó éjszakát kicsim! - mondta apa, majd letette a vacsim az íróasztalra.

-Jó éjt! - válaszoltam. Felálltam és odaültem a kaja elé. Csak a felét bírtam megenni, ami nálam ritka. Ezután elindultam az ágyam felé. Végig az alvás járt a fejemben, mert már nagyon álmos voltam. A fali égősorom rávilágított a posztereimre. Ránéztem Zaynre .. milyen sármos! Aztán Louisra .. milyen édi. Liam .. milyen aranyos. Harry .. azok a fürtöcskék. Majd Niallra pillantottam. Csak néztem, nem gondoltam semmire, nem álmodoztam, csak néztem. Letöröltem a legördülő könnyemet, és leültem az ágyamra. Lehajtott fejjel gondolkodtam .. miért kínoz?